Tudom, hogy egy kicsit lemaradtam, de sajna el voltam havazva (na, ez elég magyartalanra sikerült) . Szóval... Iszonyú jó volt a VEN. Életemben eddig egyszer vettem részt ezen a mulatságon, és őszintén szólva kicsit szkeptikusan álltam hozzá. Valahogy sosem éreztem magaménak a fesztivál jellegű dzsemborikat, de a hozzáállásom múlt hét óta jelentősen megváltozott. Peti szavaival élve „azt hiszem, ellőttük az év buliját”. Tudni kell, hogy én megboldogult főiskolás éveim óta eléggé visszavonultam – már ami az „ereszd el a hajamat” bulikat illeti. Valahogy úgy éreztem öreg vagyok már a reggelig tartó ivászatos őrjöngésekhez. Meg az is lehet, hogy kiéltem magam. Annak idején volt minden: wc-n alvás, reggel 6-kor hányás a buszpályaudvar mellett, amikor tisztességes polgárok munkába indultak... Egyszóval minden. De most rá kellett jönnöm, hogy néha kellenek az ilyenfajta kitörések is. Hogy miből kell kitörni? Hát a mindennapokból, a mókuskerékből. Szükség van egy estére, amikor nem azon rágódunk, hogy mi lesz a munkahelyünkön, mi lesz az életünkkel, stb. Be kell valljam, nekem sikerült. A sikerhez persze szuper asszisztencia nyújtott segítséget.
Az biztos, hogy Imola barátnőm egyhamar nem felejti el az itt töltött napokat!
Egy biztos: Jövőre VE(N)letek ugyanitt!
