Visszautasíthatatlan ajánlatok

Röviden a sztori: 

Valamikor januárban  40 km/órás megengedett sebességnél 48 km/órával haladtam. Kaptam egy szép levelet a rendőrségtől, melyben adatszolgáltatásra köteleztek. Megtettem. Múlt héten újabb levél érkezett, melyben közölték: 10000 forintos bírságot szabtak ki a „gyorshajtásomért”, de enyhítő körülményként értékelték, hogy az elmúlt két évben nem indult ellenem hasonló eljárás. (Megjegyzem életemben nem indult még ellenem semmi!) De a jófejségnek itt még nincs vége. Választhatok:

1. Kifizetem egy összegben a büntetést,

2. Kifizetem részletekben, 2200 forintos eljárási illeték befizetése mellett,

3. Elvállalok 2 nap közmunkát (értsd: árvácskákat ültethetek valamelyik körforgalomban),

4. Önként és dalolva 10 napra bevonulok a fogdára.

Egyedül sajnos nem megy a választás. Segítsetek!

Más, mint a többi

Nem vagyok jó passzban mostanában. Nagyon nem. Rájöttem, hogy az életem tele van értelmetlen bosszúságokkal. A tavasz ébredezik és ennek örülnöm kellene – mint minden évben –, de nem tudok. Magamban keresem a hibát, de nem találom. Mégis én vagyok a vétkes? Senki nem tudja a választ. Én csak segíteni akarok, mindent megértek. Miért kell ezt kihasználni? Más vagyok, mint a többi.

Kezdőőődiiik...

Hát újból itt vagyok! Kicsit nehezen megy az írás, nem igazán tudom, hogy mit alkossak. Az igazság az, hogy nem akarok keseregni, bosszankodni, a kormányt szidni, de sajnos bárhová megyek, bármit nézek, mindenhol ezt hallom, ezt látom. Ez nem csoda, hiszen a korombéli fiatalok, nemhogy gyarapodni, de elindulni sem tudnak az életben Amikor pár éve, egyik napról a másikra Zsuzsi barátnőm kiköltözött Angliába, azt gondoltam megőrült. Itt hagyta a jólfizetőnek igaz nem nevezhető, de legalább aránylag biztos munkahelyét az ismeretlenért. Akkor azt mondta, közel 30 évesen lépnie kell, ha valamit szeretne az életben. Nem értettem, miért nem próbálkozik itthon. Igaz én még csak 24 éves voltam, otthon laktam, mindenem megvolt. Most, hogy én is harminc felé közeledek (elég gyorsan, sajnos) kezdem megérteni miről is beszélt. Ő kint él, férjhez ment, van egy gyönyörű kisfia, és úgy élnek, ahogy ezt itthon nem tehetnék meg, ha maradtak volna. Visszagondolva azt mondom, igaza volt. Lehet, hogy nekünk is ezt kéne tenni?

Ja, és kéretik szorítani! Ma sütök életemben először sajtost!

Megújultam és itt vagyok

Újjászületve ismét belevetem magam a blogolásba. Teszem ezt többek között azért, mert az elmúlt „antiblogos” időszakban számtalan olyan dolog történt velem, amiket egyszerűen nem bírok megemészteni, így azt gondoltam kiírom magamból. Remélem senki nem bánja!