Hát újból itt vagyok! Kicsit nehezen megy az írás, nem igazán tudom, hogy mit alkossak. Az igazság az, hogy nem akarok keseregni, bosszankodni, a kormányt szidni, de sajnos bárhová megyek, bármit nézek, mindenhol ezt hallom, ezt látom. Ez nem csoda, hiszen a korombéli fiatalok, nemhogy gyarapodni, de elindulni sem tudnak az életben Amikor pár éve, egyik napról a másikra Zsuzsi barátnőm kiköltözött Angliába, azt gondoltam megőrült. Itt hagyta a jólfizetőnek igaz nem nevezhető, de legalább aránylag biztos munkahelyét az ismeretlenért. Akkor azt mondta, közel 30 évesen lépnie kell, ha valamit szeretne az életben. Nem értettem, miért nem próbálkozik itthon. Igaz én még csak 24 éves voltam, otthon laktam, mindenem megvolt. Most, hogy én is harminc felé közeledek (elég gyorsan, sajnos) kezdem megérteni miről is beszélt. Ő kint él, férjhez ment, van egy gyönyörű kisfia, és úgy élnek, ahogy ezt itthon nem tehetnék meg, ha maradtak volna. Visszagondolva azt mondom, igaza volt. Lehet, hogy nekünk is ezt kéne tenni?
Ja, és kéretik szorítani! Ma sütök életemben először sajtost!
4 megjegyzés:
szóval akkor írok, a sajtos sütit pont időben kell kivenni a sütőből, hogy jó legyen (még sohasem sütöttem, de legalább nagy a szám), aztán meg nem kell olyan messzire menni, szlovákia is jó, közel van móvárhoz, meg euró van, meg minden, olcsó autó, stb.... :) üdv:gégé
Köszi a tanácsot és nagyon jól sikerült a süti. Szlovákiát pedig megfontolom, csak az a baj, hogy már mindenütt hemzsegnek a hegyi tótok. :)
Jelentem finom lett a sajtos pogi, majdnem mind elfogyott. Még melegen, mert akkor a legjobb. Szlovákinál nekem szimpatikusabb mondjuk Ausztria és főképp Bécs, habár ott nincs jól fizető TippMix meg 12%-os Zlaty Bazant sör. :D
új bejegyzést akarunk!!!
Megjegyzés küldése